Nem egyszerű ezeket a dolgokat megérteni, aki pedig átéli annak borzalmas emlékei maradnak. Ma sajnos eléggé elterjedt még mindig az áldozat hibáztatás. Ami nagyon szomorú, mert az áldozatoknak pontosan arra lenne szüksége, hogy együtt érezzenek velük, hogy a lelkük, picit gyógyuljon, és utána helyrerakják az életüket.

Hogy mit is szeretnék mondani? Két féleképpen mondom, mert tudom, hogy az emberek nagyon különbözőek személyiségüket tekintve, de mégis két csoportra oszthatóak, a logikusokra és az érzelmesekre.

1. Érzelmi alapú megfogalmazás és megértés az áldozati szerepről.

Amikor valaki áldozat szerepben van, nincs is tudomása róla. Csak azt érzi, hogy az életében túl sok a csalódás. Igyekszik, minél jobban teljesíteni, hogy elérhesse azt az áhított érzelmi állapotot amit szeretne megélni. Folyamatosan adja az érzelmeket, amelyeket elfogadnak, de viszonozni már nem viszonozzák. A sérült érzelmi empata ezt pedig hagyja, mert legtöbben ezt látták a gyermekkorukban  ez a normális és elfogadott számukra.

Képzeld el, hogy megnyerted életed szerelmét. Jól néz ki, művelt, figyelmes, finom vonású, kellemes számodra, és cseppet sem hasonlít arra a bántalmazó szülőre, akivel a másik szülődnek le kellett élnie az életét, vagy éppen aki nyomorúságossá tette az életeteket. Azt hitted ilyen személy nem is létezhetne, de létezik, és téged választott, és ezért örömmel kapcsolódsz hozzá. Folyamatosan adod neki a szeretetedet, mert számodra jó érzés adni. Adsz és nem várod el hogy viszonozzák, mert számodra nem az a fontos, hanem az érzelem amit átélhetsz. Végre ami gyermekkorodból teljesen hiányzott, úgy érzed, biztonságban vagy, ráadásul piszok jó érzés szerelmesnek lenni, nagyon jó érzés valakinek szeretetet adni. Még akkor is ha a nehéz mindennapokban vannak problémák, ha nem mindig úgy reagál a másik fél, ahogyan elvártad volna. Amikor úgy érzed hálátlan a másik, de elnézed neki, mert te szereted. És addig nézed el a másik félnek ezt, amíg még nem jelez neked az önértékelésed, hogy itt valami gubanc van, vagy nem fáradsz ki teljesen érzelmileg.

A sérült empaták nagy része érzelmileg már gyermek korában sérül, és nem kapja meg azokat az eszközöket, amellyel az önértékelését megfelelően tudja gondozni. Vannak olyan empaták is akiket felnőtt korukban bántanak. Ők könnyebben kijönnek ezekből a helyzetekből, mert könnyebben megérzik, ha valaki csak használni akarja őket.

De mi van a  súlyosabban sérült empatákkal? Ők csak azt érzik, hogy ha szeretetet adnak, akkor majd kapni is fognak, hiszen ők így működnek, és a szeretet, érzelem megold majd mindent. És tűri az érzelmi válságokat, mert hát ez az élet rendje. Anyám is tűrte, a szomszéd Gizi is tűri. ÉS NEM ISMEREK MÁST!

Nem foglalkoznak a realitással:  ha valakihez érzelmileg kötődöm, az hozzám is kötődik, és mivel én nem lennék képes érzelmileg bántani a másikat, így ő sem fog engem majd bántani, még akkor sem, ha gyűlölöm őt azért, amit tett velem.

A legtöbb áldozatnak nincs megfelelő mintája a valódi társas kapcsolati működési rendszerről, és az egészséges önbizalomról.

Nincs tudatában annak, hogy őt súlyosan érzelmileg bántalmazzák, nem tudja, hogy érzelmileg és testileg is csak használják, csak azt érzi, hogy érzelmi hullámvölgyekbe keveredett, amiből nem tud kijönni. Ő szeretné, ha szeretnék, és ezért hajlandó még több szeretetet adni, hogy szeressék. Ami egy idő után teljesen tönkre teszi és teljesen kiszolgáltatott helyzetbe fogja sodorni az áldozatot. És mire olyan súlyos a helyzet, hogy ez másoknak is láthatóvá válik, már késő.

Mert egy sérült empata nem azt nézi mi a haszna, mi a logikája, hanem azt érzi mi az érzelem benne és nem számít számára a felhasznált energiaforrás. Át akarja élni a szeretetet, amit gyerekkorában nem tudott, vagy amitől meg akarják fosztani.

Kinek ismerős a következő történet? Férfi nem akar házasodni nő pedig igen. A férfi azt nézi mi a haszon a nő pedig azt az érzelmet akarja átélni ami az esküvővel jár. De idővel a nő lemond a házasságról, mert szereti a férfit, és gyermeket is szül neki. De aztán a férfi megcsalja, és ott áll egyedül a gyermekeivel, kifosztva pénz nélkül, mert hogy a jog nem védi meg. Hiába voltak élettársak ez nem elég. Kifosztva, érzelmileg tönkretéve, és rakás felelősséggel leterhelve. Mert úgy érezte az érzelem mindent felül ír. Az érzelem mozgatja az életet, és ha ő így működik, akkor az a férfi is, aki annak idején szerelmet vallott neki, csak a mindennapoktól kicsit háklis lett.

És ő a továbbiakban is érezni akar:

Megakarja élni, az újratalálás élményét, meg akarja élni érzelmileg a kibékülés élményét, át akarja élni a megbocsájtás felemelő és felszabadító energiáit. Pezsegni akar és érezni, és nem számít a test, nem számít a pénz, nem számít a múlt. Csak az hogy érzelmileg megélje és átélje. Mert ezek az igazán fontos dolgok.

És ekkor jön a kegyetlen világ.

Mert, hogy a másik nem úgy gondolkodik, ahogyan te.  Számára nem a szeretet a fontos, hanem a haszon. Hasznom van abból ha szeretnek? Igen, ha ételt is főznek, hozzá, ha kapok ingyen szexet hozzá, ha társadalmilag elismertebb lehetek... STB.

És akkor ott állsz egyedül a világban. Magadat már nem tudod szeretni, erkölcsileg megbukott az akinek eddig szeretetet adtál. Folyamatos elutasításban van részed, és csak azt látod, hogy mindenkit a pénz hajt, senki sem akarja átélni az érzéseket, amiknek a legfontosabbnak kéne lennie.

És te egyedül vagy, nincsenek érzelmek, nincs értelme az életnek, nem tudsz kapcsolódni, és akit szeretsz Ő nem szeret viszont.

A legtöbb empata ebből nagyon nehezen tud kijönni, mire kijönne túl sok mindent áldozott fel, és nem csak anyagilag, hanem érzelmileg. Elviselte a másik negatív érzéseit, viselte őket és próbálta pozitívvá alakítani. Ő kitartott.

És ezt senki nem tudja megérteni, senki nem élte át azt amit neki kellett. És ettől kerül bele egy olyan helyzetbe, ahol áldozattá válik, mert elvesztett valamit amit soha senki nem fog tudni vissza adni. Jobb esetben az érzelmeket, rosszabb esetben a lemondott anyagi forrásokat is elveszíti az áldozat.

Ezért éppen az a legfontosabb, hogy érzelmileg megtapasztalja az áldozat, hogy létezik másmilyen társas kapcsolódás. Azt kell átélnie, hogy értékes, és hogy erre az értékre neki vigyáznia kell, nem osztogathatja csak úgy szét önmagát, mert ha ő nincs, akkor nem is fog tudni többet érezni. És szüksége van a testére. Test nélkül nem élheti át az érzelmeket. Azonban erre meg kell tanítani.

2. Logikai magyarázat az áldozati szerepre:

Egy empata főleg egy sérült empata, nem azt nézi milyen haszna van abból, ha valakivel kapcsolódik, hanem az élmények, érzelmek megélése miatt kapcsolódik másokhoz. Mert általuk új érzelmeket tud megélni, ami megadja neki a motivációját az életre. Aminek segítségével célokat és lehetőségeket tud megvalósítani.

Az empata és a sérült empata egyszerűen nem méri fel jól az energia forrásait, és sokszor azt az ideát próbálja megvalósítani, amelyet a társadalom és a környezete mutat számára. Sokszor megfelelési kényszerben.

Együtt ülő mosolygó párok, ami az ő képzeletében boldog érzelmeket megélő emberekről szól. Egészséges vékony nők, akik az életükről írnak. Ami azt közvetíti, hogy ők azért ilyenek mert érzelmileg mindig kiegyensúlyozottak, és alig van problémájuk.  Egy empata sokszor pazarolja, és olyan dolgokra használja fel, az energiáit amelyek nem adják vissza még azt az energiaforrást sem, amivel önmagát tudná fent tartani. Mert azt hiszi ha ad, akkor majd az őt érzelmileg fel fogja tölteni. De egyszerűen fizikai képtelenség egy kivonásból összeadást csinálni. (Két pozitív szám esetében.) Egy sérült empatánál ez még problémásabb lehet, mert ő egy olyan érzelmi állapotot igyekszik elérni, amit eddig még nem élt át. Ami ugye mindig sok próbálkozást von maga után, hiszen nincs meg az eszközrendszere amivel elérje vagy fenntartsa ezt az állapotot.

A sérült empaták teljesen irreálisak, sokszor hoznak olyan áldozatokat, amelyek teljesen feleslegesek, és nincsen hasznuk belőle, vagy éppen mert egyik félnek sem származik előnye az áldozatból. De ők ennek nincsenek tudatában, vagy sokszor nem akarnak tudomást venni róla.

Lássuk be, ezek az empaták önként, szabad akaratukból adnak olyan dolgokat másoknak, amik hasznot jelentenek, és nem kérnek érte semmit. Sőt a sérült empaták, olyan dolgokat engednek meg a másik félnek, amit csakis maguknak köszönhetnek. Miért kellene őket segíteni, hiszen ez teljesen várható volt, hogy önként lerombolják magukat. Ha adsz magadból, akkor újra kell töltened magadat, de ha nem tudod újratölteni magadat, akkor minek adsz magadból?

Nem szülök addig gyereket, amíg nem biztosítottam be magamat, kész és pont. Nem érdekel ha valaki a csillagokat is lehazudja. Majd ha látom, hogy valamit lerakott az asztalra. Addig semmit.

Csak hogy ezt egy áldozat nem érzékeli. Az áldozatok nagy százalékának, nincsen kapcsolati mintája, nem tanulta meg, hogy mi az a működési mechanizmus, amivel a kompromisszumos helyzetek tényleg mind a két félnek a javára válnak. Nem tanulta és nem is látta mi az ami már kihasználásnak minősül, és nem látja azt sem ha használják őt. Ugyanis csökkent önértékeléssel rendelkezik, és megfelelési kényszerbe kényszeríti bele saját magát, úgy hogy ennek tényleg nincs tudatában.

MERT NINCSEN MINTÁJA!  És  erről nem tehet.

Egy mintát kell a számára adni, hogy ki tudjon jönni ebből az állapotból, és egy olyan személyiséget tudjon kialakítani, amellyel életképes marad.

ÖSSZEGZÉS:

Bárki bárhogyan is érzékeli, azt fontos elmondanom, hogy az áldozat sokszor nem tudja, hogy ő áldozat. De ha már sikerült abba a fázisba eljutnia, hogy rájött, hogy áldozat, akkor fontos neki egy eszközrendszert is adni, amellyel ebből az áldozati szerepkörből ki is tud jönni.

Az pedig remélem a weboldalon található anyagokból jól látható, hogyan lehet a sérült empatákat gyógyítani, hogyan lehet fejleszteni az önértékelésüket, és fejleszteni az értelmi intelligenciájukat.

Ahogyan a túlzottan logikus gondolkodású emberek empátiáját hogyan lehet fejleszteni.

Ugyanis nem minden logikus gondolkodású ember veszélyes személyiség, és ezt minden empata vésse az eszébe.

A veszélyes személyiségek tudják, hogy használják az empatákat, ők megtanulták tökéletesen utánozni az empaták viselkedését. És pontosan emiatt váltak veszélyessé.

Mert a logikus személyiségek nem játszák meg magukat.